Jelentős eredménynek tekinthető, hogy a negatív demográfiai folyamatok és az asszimiláció dacára a magyar csoportba járó felvidéki óvodások száma az elmúlt tanévben közel 18 százalékkal haladta meg a 2010-es értéket. A magyar óvodák vonzerejének növekedéséhez vélhetően jelentősen hozzájárult a magyar nemzetpolitika által biztosított források és támogatások, így a Szülőföldön Magyarul Program hatása is. Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy a felvidéki magyar óvodákba járó és így a magyar állam által biztosított oktatási-nevelési támogatásra jogosult gyermekek elsöprő többségének élő kötődése van a magyar identitáshoz.

Felvidéken a magyar óvodába járó gyermekek száma az elmúlt másfél évtizedben jelentősen, a 2010-es 8482 gyermekről az évtized végére 9339 főre nőtt. A 2023/2024-es tanévben már mintegy tízezer (9982) gyermek látogatta a felvidéki magyar óvodai csoportokat. A növekedést magyarázó tényezők közé sorolhatjuk az óvodalátogatás országosan is növekvő tendenciája mellett a magyar intézményválasztást ösztönző programok, így a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program és a Szülőföldön Magyarul Program hatását, illetve 2021-től az óvodalátogatás kötelezővé tétele ötéves kortól, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek oktatási-nevelési folyamatba történő bevonása céljából.

Korábbi írásunkban – az alapiskolás tanulók hivatalosan regisztrált nemzetiségével (národnosť) kapcsolatban – megállapítottuk, hogy az nem feleltethető meg a népszámláláson bevallott első- és másodlagos nemzetiségnek, még kevésbé a valós nemzetiségi arányoknak. A statisztikában szlováknak feltüntetett óvodások nagy többsége vélhetően vegyes családból származik, (magyar ajkú) roma vagy olyan, az asszimiláció különböző fokain álló közegben él, ahol a magyar kulturális kötődés és nyelvismeret még jelen van. Ez mindenképpen pozitív jelenség, hiszen a tapasztalatok alapján az államnyelvi intézménybe íratott, nem magyar nyelvű közegben szocializálódó gyermek jó eséllyel elvész a magyar közösség számára. A homogén magyar családok mellett a vegyes identitásúak megszólítása a magyar intézményhálózat fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú, hiszen – különösen a peremterületeken – bevonásuk nélkülözhetetlen a létszámok stabilitásának megőrzéséhez.

Számos településre igaz továbbá, hogy helyi sajátosságok, például az alacsony gyermekszám vagy a pedagógushiány miatt a hivatalosan szlovák óvodai csoportok a valóságban kétnyelvű, magyar-szlovák csoportokként működnek. Többek között ez is magyarázza azt, hogy a magyar óvodát látogató szlovák gyermekekhez hasonló számú, 1875 magyarként regisztrált óvodás szlovák csoportba jár. A magyar iskolaválasztást ösztönző kezdeményezéseknek kiemelt figyelmet kell fordítania arra az évi több száz magyar gyermekre, akik a szlovák óvoda elvégzését követően válnak iskolakötelessé.

Kétségtelen, hogy a magyar alapiskolákhoz képest a magyar nyelvű óvodákban magasabb a szlovák nemzetiségűként nyilvántartott gyermekek aránya. Ennek oka elsősorban az, hogy a vegyes vagy magyar kötődéssel is bíró családok nagyobb arányban választanak gyermeküknek olyan óvodát, ahol a gyermek meg tudja tanulni a magyar nyelv alapjait, míg az iskolaválasztásnál ez már nem feltétlenül szempont. Az infrastrukturális beruházások és a megemelkedett ingatlanárak miatt folyamatosan terjeszkedő agglomerációs területeken – főleg Pozsony környékén – évtizedek óta megfigyelhető a korábban magyar dominanciájú települések vegyes lakosságúvá válása. Mivel a beköltözők jellemzően fiatal családosok, a fenti szempontok és a szlovák óvodai helyek szűkössége miatt szigetszerűen nagyobb számban is megjelentek szlovák ajkú gyermekek a magyar óvodai csoportokban. Ez elsősorban azokon a településeken jellemző, ahol az oktatási infrastruktúra bővülése nem tudott lépést tartani a lakosság robbanásszerű növekedésével, például Somorja környékén vagy a Szenc melletti Éberhárdon. Ugyanakkor például Pozsonyban, Kassán vagy Szencen, ahol jelentős számban járnak szlovák nemzetiségűként nyilvántartott gyermekek magyar óvodákba, az utóbbi időszakban a magyar iskolaválasztók száma is számottevően megnőtt. Ez igazolja azt a feltevést, hogy a vonzó és magas pedagógiai színvonalú magyar óvodák erősen kompetitív környezetben is megállják a helyüket és ösztönzik a bizonytalanabb identitású családok későbbi magyar iskolaválasztását is.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII.  törvény értelmében a magyar állam a Szülőföldön Magyarul Program keretében a Kárpát-medence külhoni területein magyar intézményt látogató diákok részére oktatási-nevelési, illetve hallgatói támogatást biztosít. A statisztikák ismeretében egyértelműen megállapítható, hogy a szlovákként regisztrált gyermekek száma a magyar óvodákban nem az oktatási-nevelési támogatás 2023 elején bejelentett megemelése miatt növekedett jelentősen, hiszen a magyar óvodákat a korábbi években is hasonló arányban látogatták szlovákként nyilvántartott gyermekek. A jelenleg évi bruttó 100 ezer forintos támogatás odaítélésének feltétele nem a család magyar származása, identitása vagy nyelvismerete, hanem a magyar nyelvű oktatási intézmény látogatása. Mindez nem csupán a diszkriminációt tiltó rendelkezéseknek, hanem a magyar nemzetpolitika céljainak is megfelel, hiszen a peremterületeken kulcsfontossággal bír, hogy a magyar oktatás végvárai minél több családot szólítsanak meg, ezáltal gyarapítva a magyar közösséget.

Írta: Sullivan Ferenc, Kutatási és elemzési vezető, Rákóczi Szövetség