A konferencián a magyar kormány képviselői, illetve anyaországi előadók mellett a téma erdélyi, felvidéki és kárpátaljai szakértői is megosztották gondolataikat. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a külhoni magyar ajkú romák a magyar nemzet részét képezik, ezért a magyar nemzetpolitika kiemelt feladata helyzetük figyelemmel kísérése. Emellett az is kirajzolódott az előadásokból, hogy a vertikális, egy-egy részterületre koncentráló megközelítés helyett a kettős kisebbségben élő romák felzárkóztatását célzó erőfeszítéseknek horizontális szemléletűeknek kell lenniük, azaz komplex és összehangolt stratégia szükséges a romákat sújtó, egymást is erősítő hátrányok leküzdéséhez.

Magyarország határain kívül, a szomszédos országokban – elsősorban Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában – mintegy negyedmillió magyar anyanyelvű, magyar identitású roma él. A külhoni magyar romák bő fele Erdélyben – nagyrészt a Marosvásárhely vonzáskörzetét is magában foglaló székelyföldi tömbben, illetve Partium északi részén, Bihar és Szatmár megyében –, szűk négytizede Felvidéken – főleg Gömörben és a délkeleti országhatár felé eső vidékeken –, nagyjából egytizede pedig Kárpátalján – Munkácson és Beregszászban, illetve egyes, tradicionálisan magyar jellegű kistelepülésen – él. Emellett szigetszerűen, néhány ezer fős nagyságrendben a Vajdaságban is találunk magyarul beszélő romákat. Az országról országra eltérő társadalmi-gazdasági körülmények, valamint jogszabályi környezet ellenére közös jellemzőjük, hogy gyakorlatilag valamennyi szociális, munkaerőpiaci, oktatási és egészségügyi mutató tekintetében mélyen átlagon aluli helyzetben vannak, illetve jelentős részük szegregáltan, informális telepeken vagy roma többségűvé váló kistelepüléseken, a külvilágtól elzárva, alapvető kompetenciák és bizonyos esetekben hivatalos okmányok nélkül él. 

A romakérdés – nem függetlenül a demográfiai és munkaerőpiaci tendenciáktól – 2010 óta a magyar kormányzati munka homlokterében van. A 2011-es magyar uniós elnökség történelmi eredménye volt a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretéről szóló következtetések, azaz a roma keretstratégia egyhangú elfogadása, amit a stratégia tagállamok általi, az Európai Parlament és az Európai Bizottság felügyelete melletti végrehajtása kellett volna, hogy kövessen. A szintén 2011-ben publikált Magyar nemzetpolitika – A nemzetpolitika stratégiai kerete című stratégiai dokumentum az anyanyelvi oktatással összefüggésben szintén tesz említést a magyar ajkú romákról: „a szomszédos államok magyar pártjai és a magyarországi nemzetpolitika mind ez idáig keveset foglalkozott a magyar anyanyelvű cigányok kérdésével, holott Erdélyben, Szlovákiában és Kárpátalján egyaránt jellemző, hogy egyes magyar iskolák fennmaradását a cigány tanulók biztosítják. […] A külhoni magyar közösségek népszámlálási cselekvési terveinek fontos eleme volt a magyarul vagy magyarul is beszélő cigányok megszólítása. A nyelvi jogok használatát biztosító adott állambeli törvényben szabályozott kvóta elérésében minden magát magyarnak valló személy kulcsfontosságú. Ezért a magyar anyanyelvű cigányok magyar nemzetiségének megvallását is ösztönözni kell. Kutatók megállapításai szerint a magyar anyanyelvű cigányok egy része választásokkor a magyar pártokra szavaz.” Mára Magyarország mellett Szlovákia, Ukrajna, Románia és Szerbia is rendelkezik hivatalosan elfogadott, többé-kevésbé kidolgozott romastratégiával, azonban sem ezek, sem a vonatkozó oktatási törvények nem veszik kellően figyelembe, hogy a területükön élő cigányság egy része nem vagy alig beszéli az államnyelvet, esetleg egy másik nemzeti közösségbe ágyazva vagy annak perifériáján, kettős kisebbségben élnek. A romák helyzetének megoldatlansága a helyzet által súlyosan érintett külhoni területeken nem csupán szociális-gazdasági probléma, hanem a magyar közösség megmaradását érintő kulcskérdés.

A külhoni magyar oktatási struktúra jövőjének egyik legégetőbb kérdése az évtizedek óta kedvezőtlenül alakuló általános demográfiai mutatók lehetőség szerinti javítása, a gyermekvállalás és a helyben boldogulás ösztönzése mellett a szociálisan hátrányos helyzetű, döntően roma származású tanulók oktatási eredményeinek javítása. Számos felvidéki, kárpátaljai és erdélyi településen a magyar  oktatás fennmaradása kizárólag az ott élő magyar ajkú romáknak köszönhető (ugyanakkor más esetekben a nem roma szülők éppen a hátrányos helyzetű romák magas aránya miatt választanak gyermeküknek nem anyanyelvi iskolát). Jelenleg a külhoni roma fiatalok nagy része az általános iskola elvégzését követően nem szerez szakmát, illetve egyes esetekben az általános iskola befejezéséig sem jut el. Az esélyteremtésnek arra kell fókuszálnia, hogy az érintettek minél nagyobb arányban jussanak a munkaerőpiacon hasznosítható tudáshoz.

A konferencia előadói, Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára és Csepeti Ádám stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkár felszólalásaikban hangoztatták, hogy a külhoni magyar ajkú romák a magyar nemzet részét képezik; rámutattak, hogy a magyar nemzetpolitika kedvezményezettjeiként sorsuk alakulásáért a magyar állam, illetve a magyar nemzet egésze egyaránt felelősséggel tartozik. Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat általános alelnöke személyes hangvételű előadásában a magyar kormány által 2019-ben a legszegényebb települések felzárkóztatására indított programot mutatta be, kiemelve a Jelenlét program eredményeit az esélyteremtésben, illetve az országhatáron kívül is átültethető gyakorlatokat. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnöke, a Rákóczi Szövetség alelnöke előadásában kifejtette, hogy a kettős kisebbségi léthelyzet miatt a határon túli magyar romák sajátos szükségletei a kisebbségkutatás mint alkalmazott tudomány külön szakterületét kell, hogy képezzék a sajátos szükségletek azonosítása és az ezek kiszolgálására hivatott struktúrák megalkotása érdekében.  A munkaerőpiaci, illetve oktatási témájú panelbeszélgetések résztvevői más-más nézőpontból, többek között a társadalomkutatás, a cigánypasztoráció és a közgazdaságtan szempontjai szerint járták körül a témát, kiemelve az előremutató magyarországi kezdeményezéseket – így például a munkavállalást ösztönző adókedvezményeket, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat lakhatási programját vagy az ingyenes iskolai étkeztetést –, kiemelve a morális alapú megoldás fontosságát és az anyaország felelősségét. A kerekasztal-beszélgetéseken részt vett András Lóránd, szociológus, Hargita megyei tanácsos, Molnár József, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezetője, Ravasz Ábel, a szlovák kormány korábbi romaügyi biztosa, a Roma Közösségek Atlasza szerzője, Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója, valamint Forgács István romaügyi szakértő, Oláh Miroslav szociális munkás, pasztorális szupervizor, Makkai Péter János református lelkész, a Diakónia Keresztény Alapítvány igazgatója, a román Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztérium korábbi államtitkára és Székely Levente, az MCC Szociológia Műhelyének vezetője. A beszélgetéseket Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, illetve Sullivan Ferenc, a Rákóczi Szövetség kutatási és elemzési vezetője moderálták.

Sullivan Ferenc, Kutatási és elemzési vezető, Rákóczi Szövetség