A Felvidékről történő kitelepítés a Beneš-dekrétumok, valamint az 1947-es csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény következményeként mintegy 100 ezer magyart érintett. Az áldozatok gyakran teljes vagyonuktól megfosztva, mostoha körülmények között kényszerültek új életet kezdeni Magyarországon. A Rákóczi Szövetség által évről évre, április 12-én megrendezett esemény célja, hogy az emlékezés lángját életben tartva biztosítsuk: az átélt igazságtalanság soha ne merüljön feledésbe, és a történelem áldozataivá vált felvidéki magyarok emléke tovább éljen.

A megemlékezésen Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntőjében kifejtette: „emlékezni és emlékeztetni kötelességünk. Közösségünk emlékezete meghatározza jövőnket. Mi azzal tartozunk a Magyarországra kitelepített és a Csehországba deportált magyaroknak, hogy megőrizzük és továbbadjuk emléküket. Sorsuk és emlékük segítsen megőrizni önbecsülésünket és közösségünk erejébe vetett hitünket”.

Szili Katalin, korábbi házelnök és miniszterelnöki főtanácsadó beszédében kitért arra, hogy a Felvidékről kitelepített magyarok története „nemcsak egy szomorú múlt része, hanem egy figyelmeztetés is arra, hogy a béke, az összetartozás és az emberek közötti megértés sokkal fontosabb, mint bárminemű politikai indíttatású megosztottság”.

A megemlékezésen jelen volt és ünnepi beszédet mondott Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke is. A programot zenés és irodalmi műsor színesítette: fellépett Szvorák Katalin, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, a Sendergő kamaraegyüttes és zenekara, továbbá Szurdi Róbert, a muzslai Endrődy János Alapiskola diákja. A Duna nyílt vizén, a Zsófia Rendezvényhajón szervezett rendezvény után a Rákóczi Szövetség megtartotta éves rendes közgyűlését, amelyen a tagság elfogadta a Szövetség 2024. évi beszámolóját és közhasznúsági jelentését, a 2025. évi programtervvel és költségvetéssel együtt. A közgyűlés ezen felül megszavazta a Rákóczi Szövetség alapszabályának módosítását és elfogadta a befektetési szabályzatát is.