Ezekben a nehéz időszakokban a nyugati embernek vissza kell nyúlni a fundamentumokhoz. Ön hogyan látja, képesek vagyunk-e erre?

• Az igazi fundamentumok keleten vannak, a Közel-Keleten, azon a tájon, amit Szentföldnek nevezünk. A mi kultúránk alapja a kereszténység, mely magába olvasztotta a klasszikus görög és római kultúrát, s természetesen nőtt ki az első, úgynevezett Ószövetségből, a választott nép hitéből. Ezekből a különös találkozásokból alakult ki az, amit ma közös európai kultúrának nevezünk. Napjainkban a keresztény kultúrát veszély fenyegeti, hiszen a nyugati agresszív véleményformálók azt mondják: a múltat el kell törölni. A mi generációnk számára ez a mondat nem ismeretlen, hiszen a kommunizmus jelszava is hasonló volt: „A múltat végképp eltörölni”. Manapság a cancel culture fordul szembe szinte mindennel, ami az elődök öröksége. Ez a veszély Magyarországon is fenyeget, még ha nálunk talán többen is vannak azok, akik tudják, hogy a fundamentumok megőrzése és megújítása nélkül nincs megmaradás és emberhez méltó jövő.

A keresztény kultúra a Kárpát-medencében összefogja a reformátusokat, ortodoxokat, katolikusokat. Mennyire erős ez a kovász?

• Ne tagadjuk, hogy a kereszténység három fő ága nem mindig élt egymással békességben. Most mégis más a helyzet, hiszen a nyugati korszellem a közös alapokat fenyegeti.  Közös keresztény megújulásra van szükségünk. Az is történelmi tapasztalat, hogy amikor meggyengült a keresztény hit megtartó és összetartó ereje, akkor arra mindig megszületett a megújulás vágya és ereje.  Nemcsak a reformáció hozott ilyen megújulást, hiszen a keleti és nyugati katolikus kereszténységben is újra és újra megjelentek azok a lelkiségi mozgalmak, melyektől az egész egyház erősebb lett. A kovászt nem elég csak őrizni, hiszen egy idő után elveszti teremtő erejét, ezért újra és újra kenyeret kell vele sütni. A hit megújulásának is egyik legfontosabb titka, hogy használjuk, éljünk vele, éljünk benne és akkor ahhoz a korhoz is lesz üzenete, abban a korban is megtartó erő lesz, amelyben élünk.

Az ’56-os fiataloknál kétség kívül a szabadság és a szuverenitás megszerzése volt a cél. Minden generációnak meg kell vívnia ezeket a történelmi csatákat?

• A szabadságért újra és újra meg kell küzdeni. A mi hitünk szerint, ez a keresztény kultúra lényegéből fakad: a szabadság belülről, az ember lelkéből indul. A Rákóczi Szövetség legendás elnökénél, atyai jóbarátomnál Halzl Józsi bácsinál is azt láttam, hogy személyes, belső hitéből fakad az a szabadság, mellyel az életét élte.  Így tudott élete első felében a diktatúrában is szabad maradni. Akik belül szabadok, azok tudnak a külső szabadságért is a legtöbbet tenni. Azt kívánom, hogy akik a személyes életükön belül még nem találtak rá a szabadság állapotára, fedezzék fel az életünk Gazdájának, Istennek a szabadító erejét és ezt a belső szabadságot, és ebből a belső szabadságból épüljön az ország, a nemzet külső szabadsága.

Ezekben a viszontagságos időkben az ideológiai értékeket gyakran a gazdasági értékek alá helyezik. Jelenleg van-e bármilyen fenyegetettség?

• A háború nagy fenyegetés. Nekünk Kárpátalja miatt még közelebb van, hiszen nem csak a szomszédunk, hanem egy magyar közösség van veszélyben, akik a legközelebb állnak hozzánk. A manipulációval, mely együtt jár a háborúval, s amellyel minden oldal a saját érdekei szerint próbál bennünket megtéveszteni,  tele a világ. Hatalmas paradoxon, hogy most, amikor az információs szabadság s a digitális kultúra mindent azonnal elérhetővé tesz, most tudunk a legkevesebbet arról, hogy mi és hogyan is történik  körülöttünk. Ez ellen is belülről kell védekezni, a közösség erejével. Akik a keresztény kultúra és a Szentírás fényében együtt vitatják meg azt, ami velük történik, kevésbé lehet manipulálni. Ezért is fontos közösséghez tartozni.

Ha már a közösségeknél tartunk ezekben a viszontagságos időkben, vajon minden fiatalnak meg kell találnia a Kárpát-medencében az egyéni célját, vagy vannak közös célok?

• Ha a közös célokban megtaláljuk a saját célunkat, kérdezzük meg: hogy tudom segíteni a saját célommal a közösséget? Akik az individuális szabadság és a közösség ereje között ellentmondást konstruálnak, azok becsapják az embereket. Társas lénynek lettünk teremtve, Ádám és Éva együtt ember, s ez nem csak a férfi és nő kapcsolatára vonatkozik, hanem minden közösségre, melyben emberek közös alapokon, közös célok jegyében élnek együtt. Ilyen közösségekben tudunk igazán kibontakozni, és a saját céljainkat is így tudjuk leginkább megtalálni. Nincs olyan saját cél, melyhez ne lenne szükségünk szövetségesekre.